Amikor szeretkezünk mindig úgy érzem, hogy megnyílik alattam rögtön a Föld...
És mentem elveszek, végem lesz, mert olyan szenvedélyes.
De sosem zuhanni kezdek, hanem csak emelkedek egyre magasabbra a szenvedélyben, amit minden csókoddal, öleléseddel és simogatásoddal, egyre jobban felkorbácsolsz, mint a tengert a szél...
Aztán, amikor nem bírom tovább, lihegve elveszek és a karjaidba omlok, és Föld felett több ezer kilóméterrel lebegek a boldogságtól megrészegülve, amíg ölelő és simogató karjaid biztonságos védelmében el nem szunnyadok...De mindig ott pislákol bennem a tűz, amit bármikor és bárhol felélesztesz, hogy zabolátlan, száguldó vadlóként vágtassak végig a csillagfényes éjszakában...
A Férfinak...
2009.08.24. 23:10 The Fallen Angel Of The Deepness
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://lelekmorzsak.blog.hu/api/trackback/id/tr481336123
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Kommentek