Délelőttönként a munka előtt semmire nem tudom rászánni magam. Ma még csak: szendvics, kávé és tea... na meg az internet. Itt gubbasztok a gép előtt már két órája. Ébresztő: fél 8 után hívott reggel Mr. K. ...
A hangja az átdolgozott éjszaka ellenére vidám volt és friss. Ahogy huncutul beleköszönt a telefonba ellentétben az én álmos morgásommal, két dolog jutott eszembe. Egyik hogy én aludhattam éjszaka és mégis nyűgösen kelek, és lelkiismeretfurdalásom támadt amiatt, hogy ő egész éjszaka dolgozott ma is azért, hogy együtt lehessünk majd hétvégén, de persze azért nagyon örültem annak, hogy hallom a hangját, mert tegnap lefekvés óta azután sóvárogtam. Hétközbn csak a telefon és az internet köt minket össze.
A másik gondolatom pedig egyből az volt, hogy mennyire kívánom. Eszembejutottak a hétvégi szeretkezéseink, és libabőrös lettem... Olyan huncut hangon szólt, hogy nem tehetek róla, de ez volt az első gondolataim egyike.
Sosem éreztem még ilyet senki iránt, csak azt hittem... Vele minden jó, és alig várom, hogy minden reggel végre mellete ébredhessek. Tudom, hogy ez olyan sablonos mondat, de így van...
Olyan jó érzés, amikor Asszonykámnak hív, és közli: "Nekem van a legjobb Asszonykám, nem is kívánhatnék jobbat!" Eygszerű léleknek hívja magát, szerinte könnyű boldoggá tenni: gondoskodás, szeretet, étel, amerikai foci, sör és szeretkezés... természetesen velem.
Azon gondolkoztam már sokszor, hogy vajon tényleg ő egy egyszerű lélek és ennyi, ilyen könyű lenne minden. Mert ott vannak a karrierhajhászok, a pénzéhesek, az exhibicionisták, satöbbi, satöbbi...
Vagy pont ők az egyszerűek, és mi vagyunk akik hisszük magunkról, hogy egyszerűek vagyunk.
Találónak tartom a ma olvasott gondolatot erre is: "Illúzió-e az élet vagy sem?"...
Kicsit kiegészítve, és válaszolva általam, az a helyes illúzió az életünkre, amelyikbe mi ringatjuk magunkat, vagy amelyikbe más ember? Van / vannak egyáltalán helyes illúzió / illúziók mindenki számára?
Helyes, amit én érzek? Én annak érzem...
Kommentek